Régen a helyzet sokkal egyszerűbb volt – nyitotta előadását a szakember – sok-sok nagyon veszélyes cigaretta, viszonylag kevés gyártó, nagy piac. A dohányzás még nem volt tiltott a nyilvános helyeken, és az értékesítés sem korlátozódott például dohányboltokra; a hirdetésnek – óriásplakátoknak, szóróanyagoknak – pedig nem lehetett határt szabni. Lényegében egyértelmű volt, hogy a dohányzási ártalom felismerését követően milyen intézkedésekkel érhető el lényeges javulás. Az idők és a körülmények azonban jelentősen megváltoztak – hangsúlyozta Bates – és különböző szabályozási stratégiák közül kellene kiválasztani a legkedvezőbbet.

Részben a korábbi „egyszerű” helyzetnek volt köszönhető az is, hogy nem kényszerültünk rá a nikotin problémájának alapos vizsgálatára: amíg a nikotinfogyasztók főként éghető cigarettát használtak, addig elég volt a tény, hogy a dohányzás rendkívül káros és halálos tevékenység. Nem volt szükség a dohányzási ártalom jellemzően karcinogén égési melléktermékeit és a nikotin kórélettani hatásait külön kezelni. Mostanra viszont a nikotinfogyasztás számtalan újszerű formája jelent meg, amelyek égés- és füstmentesek – erre pedig nem voltunk felkészülve.

A megváltozott helyzetre való tekintettel a szakértő az alábbi javaslatokat mutatta be.

   1. Gondoljuk át hogyan viszonyulunk a nikotinhoz és az ártalomra koncentráljunk

Mivel a nikotin hatásai és a klasszikus dohányzási ártalmak egyre inkább szétválnak az új trendek szerint, meg kell ismerni a nikotinfogyasztás mögötti tényezőket – mondja Bates, három fő csoportra osztva a motiváló tényezőket, amelyek befolyásolják a fogyasztói viselkedést:

• Hedonisztikus okok (dopamin-felszabadulás, szenzoros élmény, rituális-szociális érték);
• Funkcionális okok (kognitív funkciók átmeneti fokozása, stressz- és szorongásoldó hatás, súly- és étvágykontroll);
• Terápiás okok (neuroprotektív és gyulladáscsökkentő hatás, szabályozó szerep [pl. ADHD]).

Bates ennek kapcsán azt is mondta, hogy szerinte ma már nem azt kell problematizálni, hogy valaki nikotinfogyasztó, hanem azt, hogy valaki a fogyasztás legkárosabb formáját választja vagy sem. Bates szerint minden társadalmi vizsgálat arra utal, hogy a nikotinra való lakossági igény meghaladja a nikotinbevitel módjának fontosságát – és ez a jelenség döntően befolyásolhatja egyes intézkedések eredményességét vagy kudarcát.

   2. A fogyasztói védelem érdekében szabályozzunk, ne elrettentsünk!

Bates szerint a dohányzás ma is túlnyomórészt a felnőtt lakosság problémája. Az Egyesült Államok példáját hozva, ahol 28,3 millió felnőtt és 0.89 millió fiatal dohányzik (NYTS, 2021) elmondta, hogy míg teljesen jogos és szükséges a fiatalok védelme, addig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a dohányzási ártalomnak kitett felnőttek átlagosan 15-ször annyian vannak, mint a fiatal dohányosok. Bates szerint a legnagyobb népegészségügyi problémát azok a középkorú dohányosok jelentik, akik tovább dohányoznak – szemben a fiatalabb felnőttekkel, akik nagyobb valószínűséggel szoknak le.

A szabályozás kapcsán gondolatébresztő párhuzam lehet, véli Bates, hogy míg a kínai innováció folyamatos fejlesztés és gyártás mellett állítja elő azt, amit a fogyasztó „kíván”, addig például az FDA éppen, hogy bevizsgál és validál olyan alternatívákat, amelyek 10 éve a piacon vannak. Ilyen tekintetben az egyszer használatos eszközök gyakorlatilag legyőzték a szabályozhatóságot.
 

   3. A dohány és alternatív dohánytermékek piacát legális keretek közt kell tartani

Világszerte látszik, hogy a tiltás és egyes dohánytermékek illegalitásba történő „áthelyezése” nem jelent valós megoldást a fogyasztás visszaszorítására – folytatja Bates egy korábbi gondolatmenetét az egyes intézkedések eredményessége vagy kudarca tekintetében. Felteszi a kérdést, hogy nem veszítette-e el a kontrollt a dohányzás-korlátozási rendszer?

Egyrészről figyelembe kell venni, hogy az alternatív dohánytermékek kínálata elképesztő módon szélesedik – többezer termék érhető el, különböző formában, színben, ízben… - folytatja Bates, felhívva a figyelmet arra az elképesztő piaci óriásra, amit Kína jelent. Kína gyártói és exportőr tevékenysége ugyanis 9-szeresére nőtt 2017 óta. A kínai piac felét az Egyesült Államok, közel egynegyedét pedig Európa jelenti. A kereskedelem gyakorlatilag ellenőrizhetetlen – véli Bates.

Másrészt fel kell ismerni, hogy bizonyos gazdasági közösségekben valójában nem lehetséges elzárkózni az újabb alternatív dohánytermékektől. Arra, hogy az illegalitás (vagy a forgalombahozatal tiltása) nem valós akadály, jó példa hazai (UK) viszonylatban is, az egyszer használatos e-cigaretták (vape) elterjedése, és az az ellentmondásos helyzet, hogy míg az egyik uniós tagállamban (pl. Ausztriában) ezek legálisak, addig a magyar piacon nem elérhetők – ennek ellenére magyar állampolgár saját használatra kvázi legálisan hozzájuthat ezekhez külföldön, vagy rosszabb esetben az így kialakult feketepiacon keresztül. Ezt a jelenséget a döntéshozók már a kannabisz példáján keresztül is felismerhetnék – mondja Bates, bemutatva egy ábrát, amely szerint a kannabisz-használat mértéke gyakorlatilag stabil 1995 és 2022 között az Egyesült Államokban (átlagos napi használat: 6%; a megkérdezés előtti 30 napon belüli átlagos használat 22% körül). Ráadásul a mostani telekommunikációs lehetőségek nagyobb mozgásteret adnak az illegális terjesztésnek is – összegzi Bates az okoseszközök és a titkosított chat-alkalmazások világának adottságai kapcsán.

   4. Megállapodásra és ne kényszerítésre építsünk stratégiát!

A piaci viszonyok nagyonbonyolultak – mondja Bates – az ízesített alternatív dohánytermékek például nem tűnnek el egyszerűen azért, mert azokat a döntéshozók betiltják. A tiltásra adaptív válaszai vannak az érintetteknek: a keresleti oldalon a lakosság neki kedvező alternatívakat keres, míg a kínálati oldalon opportunista módon próbálják majd akár legális, akár illegális keretek közt betölteni a piaci rést. Abban az összetett környezetben, amit a fenti példák is szemléltetnek, nem lehet egy olyan stratégia sikeres, ami figyelmen kívül hagyja a társadalmi igényeket – hangsúlyozta az előadó.

   5. Ne valószerűtlen elképzelésekre alapozzunk, legyünk realisták!

A reális cél - mindaddig, amíg a nikotinfogyasztás legális -, hogy a lakossághoz jutó alternatív dohánytermékek minél kevésbé jelentsenek veszélyt az egyéni fogyasztóra és a társadalomra is nézve. Ehhez szükséges legális kereteket szabni az új kínálatnak. A zéró tolerancia egyszerűen nem elég hatékony a füstmentes alternatívák visszaszorítására sem.

Záró gondolatként Bates intő példát hoz fel a relatív ártalomcsökkentés egy kiaknázatlan esetére: már 1994-ben olyan bizonyítékok álltak rendelkezésre egy füstmentes dohánytermék kapcsán, melyek szerint a fogyasztók halálozási rátája a nem dohányzókéval közel azonos volt. A váltás támogatása helyett azonban betiltásra került az új termék, ezzel pedig 30 évnyi ártalomcsökkentést veszítettünk el – véli Bates, ami többezer ember idő előtti halálát jelentheti. Ezért is tartja fontosnak, hogy realistaként, ne pedig idealistaként mérlegeljük a dohányzási ártalomcsökkentés lehetőségeit.

*Bates a dohányzási ártalom okozta társadalmi károk csökkentéséért több mint 20 éve küzd. Azok közé a szakemberek közé tartozik, akik munkája megalapozta a mai innovatív népegészségügyi programot az Egyesült Királyságban. 1997-től 2003-ig az Action on Smoking and Health (UK) igazgatója volt. Jelenleg a Counterfactual igazgatója, egy olyan tanácsadói és érdekvédelmi ügynökségé, amely a fenntarthatóság és a közegészségügy pragmatikus megközelítésére összpontosít.

Forrás:
Clive Bates (2024): Taming the Nicotine Industrial Complex – Tobacco Control 2.0, EVENT RESOURCES - The E-Cigarette Summit USA 

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás,
megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.

Hozzászólások