A 2-es típusú diabétesz prevalenciája

A diabétesz előfordulását és kezelését illetően az utóbbi években több, a társadalombiztosítási támogatással felírt, az antidiabetikumok kiváltásán alapuló hazai adatbáziselemzés jelent meg (1, 2). Egy 2000 és 2014 között végzett kutatás szerint (3) bár az incidencia – azaz azon betegek száma, akiket az adott évben diagnosztizáltak – 2001 és 2014 között 55,5%-os csökkenést mutat (75 700-ról 33 700 esetre), a prevalencia – azaz azon betegek, akik az adott évben cukorbetegként szerepeltek az adatbázisban – ugyanezen időszakban közel kétszeresére emelkedett (423 000-ről 727 000 esetre). Az incidenciacsökkenés látszólag ellentmondásban van azzal, hogy a fő kóroki tényező, vagyis az elhízás, hazánkban egyre gyakoribb. Magyarázatként szolgálhat, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarok jelentős része még a prediabétesz stádiumában van, vagy a beteg egyelőre „csak” életmód-terápiával kezelt, így az említett adatbázisban nem jelenik meg.

A 2-es típusú diabétesz társadalmi terhe

A cukorbetegség és szövődményeinek kezelése jelentős terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre és a betegekre egyaránt. Egy 2008-ból származó adat szerint (4) a gyógyszerrel kezelt cukorbetegek közvetlen egészségügyi költsége meghaladta a bruttó hazai össztermék 0,65%-át, a társadalombiztosítás által finanszírozott, közvetlen egészségügyi kiadás pedig elérte az OEP természetbeni ellátásokra fordított kiadásainak 13%-át. A cukorbetegség szövődményeiből adódó betegségteher is jelentős, amely elsősorban az életminőség-veszteségből adódik. A vakság miatt 35,6%-os, a diabéteszes lábszárfekélyből eredő amputáció miatt 34,6%-os, a stroke miatt 21,3%-os az egészségtőke-veszteség mértéke. Ez a teher azóta is nőtt, és várhatóan a jövőben is folyamatosan nőni fog. Az egészségügyi ellátórendszerek rendelkezésére álló, mind anyagi, mind humán erőforrások pedig – bár különböző mértékben – a világon mindenhol korlátozottak. Ezért a betegség megelőzése, illetve időben történő felismerése, valamint korai adekvát kezelése lehet az elsődleges megoldás a betegek életminőségének javítása és az egészségügyi költségek vonatkozásában. Ennek leghatékonyabb eszköze a fokozott kockázattal rendelkezők szűrése.

A szénhidrátanyagcsere-zavarok szűrése

A betegségmegelőzés leginkább költséghatékony eszköze az ún. célzott szűrés, amely azt jelenti, hogy a lakosság fokozott kockázattal rendelkező csoportjait vizsgáljuk. Ez a 2-es típusú diabétesz (T2DM) esetében elsősorban a 40-45 év feletti korosztályt jelenti, bár a fiatal felnőtt, sőt gyermekkorban kialakuló T2DM is egyre gyakoribb, ezért fokozott rizikó (családi halmozódás, jelentős túlsúly) esetén ebben a korcsoportban is indokolt lehet a szűrővizsgálat.
Hazánkban a szénhidrátanyagcsere-zavarok szűrésének javasolt módszere a Magyar Diabetes Társaság (MDT) szakmai ajánlása alapján (5) a FINDRISC-kérdőív, amelyet a Finn Diabetes Társaság dolgozott ki, és a mintegy 200 000 fő részvételével tervezett Finn Diabetes Prevenciós Programban validáltak (Finnish Diabetes Risk Score, FINDRISC) (6). Maga a FINDRISC-kérdőív – amely számos helyen (pl. www.diabet.hu, az MDT hivatalos weboldalán), az interneten szabadon letölthető – 8 kérdésből áll, amelyek a cukorbetegség ismert rizikófaktorait, mint életkor, testtömegindex, haskörfogat, fizikai aktívitás, étkezési szokások, társbetegségek és családi anamnézis értékelik egy súlyozott pontrendszer alapján. Az összeadott pontérték 0–26 között változhat. Ha ez az eredmény ≥12, akkor 1:6-hoz, ≥20 érték esetén viszont már 1:2-höz az esélye annak, hogy valamilyen szénhidrátanyagcsere-zavar kimutatható. Erre való tekintettel a szűrési protokoll szerint a kérdőív kitöltését követően, amennyiben a páciens összesített pontértéke ≥12, akkor terheléses vércukorszint-vizsgálat (oral glucose tolerance test, OGTT) elvégzése javasolt, amely alapján az esetleges szénhidrátanyagcsere-zavar megléte igazolható és tipizálható. Amennyiben a szénhidrátanyagcsere-zavar igazolódik, akkor a további teendőket az ide vonatkozó szakmai protokollok egyértelműen meghatározzák. Ugyanakkor két szempontra fontos felhívni a figyelmet. Az első, hogy amennyiben a pont­érték ≥12, de szénhidrátanyagcsere-zavar nem igazolódik, akkor 1-3 évente érdemes megismételni az OGTT-vizsgálatot, hiszen a kockázat továbbra is magas. A másik, hogy amennyiben a pontérték <12, akkor a FINDRISC-kérdőív kitöltését érdemes legalább 3 évente ismételni, hiszen főleg 9–11 pontértékek esetén ez az életkor, vagy a testsúly növekedésével 12 pont fölé kerülhet, amelyben pedig már OGTT elvégzése indokolt. A leírtakat algoritmus formájában mutatja be az 1. ábra (1. ábra).

1. ábra A szénhidrát­anyagcsere-zavarok szűrésének lehetséges algoritmusa a házi- orvosi praxisokban

Magyarországon 2010–2011-ben az MDT az alapellátásban dolgozók bevonásával kockázatalapú szűrővizsgálatot szerevezett (7). A vizsgálatban 70 432 felnőtt, a háziorvosi rendelőben bármely okból megjelent személy vett részt, akik FINDRISC-kérdőív kitöltésében közreműködtek. A kérdőívek között 41% volt ≥12 pontértékű. Ezen esetekben OGTT történt, amely 46,53%-ban igazolt vagy diabéteszt, vagy prediabéteszt. A közleményben a szerzők megfogalmazták, hogy „Az eredmények alapján megállapítható, hogy a kockázat­alapú diabéteszszűrés egyszerű és hatékony módszer a szénhidrátanyagcsere-zavarok korai felismerésére, ezért annak szélesebb körű, egészségbiztosítói támogatással történő bevezetése indokolt. Az MDT javasolja a lakossági diabéteszszűrést a tervezett nemzeti prevenciós stratégia egyik elemeként megjeleníteni, s a háziorvosi gyakorlat számára – megfelelő előkészületet követően – kötelezővé tenni.”

OGTT helyesen!

A szénhidrátanyagcsere-zavarok tipizálásának elsődleges módszere az OGTT. Bár a 2-es típusú diabétesz igazolására a HbA1c is elfogadott, ez a megelőző állapotok esetében egyelőre nem került be a hazai szakmai ajánlásban. Az OGTT egy éhomi (0 perces), majd 75 g oldott állapotú glükózelfogyasztást követően, 120 perc múlva ismételten elvégzett vénás plazmából történő glükózmeghatározásból áll. Mivel a vizsgálat pontosságát és reprodukálhatóságát számos tényező befolyásolhatja, ezért fontos annak a következők szerinti, standardizált formában történő elvégzése (8):

• a vizsgálatot reggel, éhomra kell végezni, előzetes (minimum 10 órán keresztül tartó) koplalást követően;
• a terhelést megelőző 3 napon keresztül a szokásos, de legalább 150 gramm szénhidrátot tartalmazó étrend tartása szükséges;
• a vizsgálatot megelőző napokban a terhelendő személynek átlagos fizikai tevékenységet kell végeznie;
• a vizsgálatot nyugalmi körülmények között, dohányzás és fizikai aktivitás mellőzésével kell lebonyolítani;
• a vizsgálat eredményét és értékelését esetleg befolyásoló tényezők (infekciók, gyógyszerhatások stb.) fennállását figyelembe kell venni – egyes esetekben indokolt lehet a terheléses vizsgálat elhalasztása is;
• a teszt elvégzéséhez szükséges 75 gramm glükózt 250–300 ml vízben feloldva, 5 perc alatt kell elfogyasztani;
• a szénhidrát-anyagcsere kategorizálásához elégséges a terheléses vizsgálat 0. és 120. percében mért értéket figyelembe venni. Egyéb klinikai és experimentális célok további időpontokban történő vizsgálatot is indokolttá tehetnek.

Célszerű, ha az OGTT-vizsgálatra kiadott laboratóriumi beutaló mellé a beteget egy 75 g glükóz felírását tartalmazó vénnyel is ellátjuk.
Fontos körülmény, hogy a preanalitikai hibák elkerülése végett, a diagnosztikai célból történő vércukorszint-meghatározás esetén – amennyiben a vérminta feldolgozása nem azonnal, vagy nem rövid időn belül történik – célszerű Na-F NaEDTA véralvadásgátló mintavételi vacutainert alkalmazni, mivel a natív csőben az enzimatikus lebontás miatt a vércukor értéke óránként akár 0,5 mmol/l értékekkel csökkenthet (9).

A telemedicinális szűrés mint jövőkép?

A jobb egészség ma már nemcsak tudományos, hanem információs probléma is. A XXI. század betege egyre inkább nem passzív elszenvedője, hanem aktív részese szeretne lenni saját gyógyulásának, egészsége megőrzésének, ehhez azonban információra van szüksége. Ezt az információt azonban az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége, időhiány és – sajnos – sokszor érdektelenség miatt, egyéb módokon kénytelen megszerezni. Az ideális az volna, ha a betegek rendelkeznének egy „elektronikus kartotékkal” – az ügyfélkapu erre akár alkalmas is lehetne, amelyhez egyedi hozzáférésük lenne, és ide gyűlne az egészségi állapotukkal, ellátásukkal kapcsolatos összes információ részletes magyarázatokkal, illetve ide, a kezelésben részt vevő ellátók is tudnának küldeni személyre szabott tájékoztató anyagokat. Hogyan is működhetne ez a gyakorlatban? Ezt szeretném illusztrálni egy gyakorlati példa bemutatásával (10). A páciens kap egy értesítést a háziorvosától/egészségügyi kormányzattól, hogy egy esedékes szűrővizsgálat részeként töltse ki a FINDRISC-kérdőívet, amelyet az említett felületre online elküldtek részére. A válaszok alapján összesített pont­értéket a rendszer automatikusan értékeli, és amennyiben szükséges, javasolja az OGTT-vizsgálatot, és ehhez ajánl akár előjegyzési időpontokat, illetve mellékeli a szükséges tájékoztatót stb. Az „algoritmus” akármeddig fejleszthető. Előnye, hogy bevonja a pácienst az egészsége/betegsége menedzselésébe, jelentősen tehermentesíti az egészségügyi ellátórendszert, és nem utolsósorban rendkívül költséghatékony.

A cikk a Sandoz Hungária Kft. felkérésére készült. A cikkben megfogalmazott állítások teljes mértékben a szerző saját véleményét tükrözik.
RSdz3700/02.23 Lezárás dátuma: 2023. február 22.
 

Hozzászólások