A probiotikumokra jellemző, hogy fokozzák a kolonizációs rezisztenciát, vagyis gátolják a patogén baktériumok elszaporodását. Alkalmazásuk elősegíti a normális bélflóra helyreállítását, ennek révén pedig számos kórképben terápiás hatásuk van. Az alábbiakban az akut gastroenteritis kezelésében és az antibiotikum asszociált hasmenés (AAD) megelőzésében ismertetem azokat a probiotikumokat, amelyek használatát az Európai Gyermekgasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozási társaság evidenciák alapján ajánlja (2).
 

Akut gastroenteritis

Ebben a gyermekkorban is gyakori kórképben a legfontosabb az orális rehidráló folyadékkal történő folyadékpótlás. A hasmenés időtartamának rövidítésére, az ürített székletek számának csökkentésére azonban alkalmazhatunk probiotikumokat is. A probiotikumok hatásukat akut gastroenteritis esetén úgy fejtik ki, hogy a vékonybél-nyálkahártya barriert stabilizálják, és kompetitív módon gátolják a patogén mikroorganizmusokat.
Randomizált kontrollált vizsgálatok (RCT) meta-analízise alapján az ESPGHAN állásfoglalása szerint az egészségügyi szakemberek ajánlhatják a Lacticaseibacillus rhamnosus GG (LGG) vagy a Sacharomyces boulardii alkalmazását az akut hasmenés kezelésében. Az LGG napi 1010 kolóniaformáló egységben (CFU), a Saccharomyces boulardii pedig napi 250-750 mg (5-15x109 CFU) adagban hatásos, és 5-7 napig javasolt az adásuk. Igazolást nyert az is, hogy a probiotikumok elsősorban a vírus okozta hasmenésre gyakorolnak dózisfüggő módon kedvező hatást, míg az invazív baktériumok okozta hasmenést nem befolyásolják.
A Lactobacillus reuteri DSM 17938 hatásának evidenciaszintje alacsonyabb, mint az előbb említett két probiotikumnak.
 

Antibiotikum asszociált hasmenés (AAD) megelőzése

Az AAD előfordulási gyakorisága 5-30 százalék között mozog az antibiotikum terápiában részesülők között a kezelés kezdete és a befejezését követő két hónap közötti időtartam során. A gyakoriság természetesen attól is függ, hogy melyik antibiotikumot alkalmazzák. Gyermekekben az AAD gyakoriságát 11 és 40 százalék közöttinek találták.
A leggyakrabban amoxicillin-clavulansav, ampicillin, cefalosporinok és fluorokinolok adása kapcsán jelentkezik hasmenés, de lényegében bármelyik antibiotikum adásakor előfordulhat. Az AAD megelőzésében kulcsfontosságú az antibiotikumok kizárólag indokolt esetben történő alkalmazása, hiszen azok értelmetlen adása semmiféle terápiás haszonnal nem jár, de sokszor AAD kialakulásához vezethet.
Gyermekekben a két leghatékonyabb probiotikum az AAD megelőzésében a Saccharomyces boulardii és az LGG, az ESPGHAN csak ezeket ajánlja (2). A Helicobacter pylori fertőzés sikeres eradikációjának aránya is emelhető és a kezelés mellékhatásainak előfordulása csökkenthető probiotikumok adásával (3). Ez érthető is, hiszen a mellékhatások az eradikációban használt antibiotikus kezelés bélflórát károsító hatásával függhetnek össze. Az ESPGHAN a Sacharomyces boulardii adjuváns adását javasolja Helicobacter pylori eradikációnál (2).
Probiotikus hatású baktériumok alkalmazása esetén mindig figyelni kell annak antibiotikum- érzékenységére, és szenzitivitás esetén a probiotikumot más időpontban kell adni, mint az antibiotikumot. A Saccharomyces boulardii gomba, és ezért az antibiotikumok nem hatnak rájuk, vagyis együtt adhatók az antibiotikummal (4).
A bakteriális probiotikum antibiotikum-rezisztánciája lehet intrinsic, vagyis eleve fennálló, amely az esetek többségében nem vihető át más bakériumokra. Intrinsic rezisztencia a lactobacillusok vancomycinnel, teicoplaninnel és metronidazollal szembeni ellenállása. Ezzel szemben a probiotikus baktériumok szerzett rezisztenciája géntranszferrel történik, és ennek lehetséges az átvitele a patogén baktériumokba. A lactobacillusoknak a tetracyclinre, gentamycinre, ciprofloxacinre, chloramphenicolra és erythromycinre kialakuló szerzett rezisztenciája azonban veszélyt jelent. Mindez azt jelenti, hogy míg a bakteriális probiotikumok intrinsic rezisztenciája kedvező hatású, addig a szerzett rezisztencia kétélű fegyvernek tekinthető, hiszen egyrészt segíti a probiotikumok túlélését a mikroflórában, másrészt a rezisztenciagén patogén baktériumokba történő transzferjével súlyos veszélyt jelenthet. Fontos megakadályozni azoknak a probiotikus baktériumoknak a fogyasztását, amelyek mobilis genetikai elemben tartalmazzák a rezisztenciagént, hiszen azok könnyen átkerülhetnek a patogén baktériumokba is. (5).
 

Következtetések

Az elmondottakból következik, hogy az egyes kórképek terápiájában csak meghatározott probiotikumok hatékonyak, amit randomizált kontrollált vizsgálatokban kell igazolni. Fontos az is, hogy az adott hatékony probiotikumot az előírt csíraszámban alkalmazzák. Mindebből következik, hogy a probiotikus kezelés minden esetben orvosi ajánlás alapján történjen.

Hozzászólások