Meglepetéssel olvastam könyvének bevezetőjében, hogy karrierje kezdetén Kenyában dolgozott egy hipertónia kutatási projektben.

Ez így igaz. Nagyon élvezetes öt évet töltöttem Ke­nyá­ban, 1980-tól 1985-ig – meghatározó élmény volt. Igazi kihívást jelentett szakmai szempontból, hiszen kutatásainkhoz Nairobiba kellett menni, hogy hipertóniás be­tegeket találjunk – a több mint 35 ezer lakost számláló vonzáskörzetben ugyanis öt év alatt egyetlen hipertóniás beteggel sem találkoztunk, de ugyanúgy nem láttunk egyetlen diabéteszes, stroke-os vagy szívinfarktusos beteget sem.
Ma, mintegy negyed századdal később viszont azt mu­tatják az epidemiológiai felmérések, hogy mind a diabétesz, mind a hipertónia rohamos növekedése már a fejlődő országokban is egyre komolyabb problémát je­lent.
Napjainkban a leggyakoribb halálhoz vezető ok a ma­gasvérnyomás-betegség. Ez nemcsak a fejlett, de már a fejlődő országok lakosaira is ugyanúgy vonatkozik. Ma a világon több mint 1 milliárd embernek van magas vérnyomása (ez a felnőtt lakosság esetében azt jelenti, hogy minden negyedik ember hipertóniás), ami egy 2000-ben publikált Lancet prognózis szerint folyamatosan növekszik, és 2025-re eléri az 1,56 milliárdot! Paradoxnak hangzik, de mindezekkel együtt egyre na­gyobb számban állnak rendelkezésre valóban hatékony készítmények, kiváló mellékhatás-profillal és tolerálhatósággal, nem utolsó sorban igen kedvező áron. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a legújabb vizsgálati adatok és az optimális kezelés le­hetőségeinek megismertetése az adott diszciplina kü­lönböző területein illetékes orvoskollégákkal.

Önezek közül milyen elveket tart a legfontosabbnak a hipertónia modern kezelésében?

Elsőként azzal kezdeném (amint azt a Brit Hypertonia Társaság ajánlásában megfogalmaztuk): „A monote­rápia általában nem elégséges terápia” a magasvér­nyo­más-betegség kezelésére. Enyhe fokú hipertónia esetén, rizikófaktorok hiányában, 55 éves kor alatt ACE gátlóval (én „A”-nak nevezem), 55 év fölött Ca anta­go­nistával („C”) kell indítani a kezelést. Nagyobb mér­tékű vérnyomás-emelkedés és/vagy kockázati tényezők fennállásakor egyre inkább javasolt az „A”+„C” kombináció akár kezdeti terápiának is. Az ezt követő lépcsőben diuretikummal kell kiegészíteni, azaz „A”+„C”+„D”, majd dózisemelés és/vagy béta-receptor gátló plusz spironolakton hozzáadása a választandó terápia.

Ezeken a gyógyszercsoportokon belül Ön melyik készítmény(eke)t választaná?

Kezdjük az „A”-val: az ACE-gátlók közül a leginkább a perindopilt ajánlanám, a mögötte álló jelentős mennyi­ségű evidencia okán, továbbá azért is, mert ezek a bi­zonyítékok egyaránt meggyőzőek diabéteszes (ADVANCE), idős (HYVET), valamint stroke-on átesett (PROGRESS) betegpopulációban. Az ASCOT-tanulmányban szintén bizonyított a perindopril, mégpedig Ca blokkolóval kombinálva, ami a szignifikáns és jelentős mértékű kardiovaszkuláris és összmortalitás-csökkenésben nyilvánult meg. Én személy szerint azért szeretem a perindoprilt alkalmazni, mert hosszú hatástartamú készítmény. A „C” esetében nem olyan egy­értelmű a válasz, viszont a „D”, a diuretikum vonatkozásában az indapamidot tartom a legjobb választásnak. A randomizált vizsgálatok adatai alapján a kis dózisú hidroklorothiazid hatékonysága nem bizonyosodott be az A+D kombinációban. Vagy nagy dózisú HCTZ ká­lium visszatartóval kombinálva, vagy klórthalidon, vagy indapamid, amelyek mögött bizonyíték van. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni az indapamid anyagcsere-semlegességét, ami behozhatatlan előnyt jelent a hosszú távú kardiometabolikus kockázat szempontjából.

Az EUROPA post hoc analíziséből, illetve az ACCOMPLISH adatai alapján számíthatunk az ACEI+Ca csatorna blokkolók előretörésére a mindennapos terápiás gyakorlatban?

Az ACCOMPLISH-vizsgálatból káprázatos eredmények születtek: az A+C kombináció óriási kockázat­csök­kentő hatása az ACEI+HCTZ-vel szemben úgy volt észlelhető, hogy lényegében nem volt különbség a vérnyomásértékek között. Véleményem szerint ez egy­értelműen jobb kombináció, ami már nemcsak béta-blokkoló+thiazid kombinációval (mint az ASCOT-ban), hanem ugyanazon ACE-gátló és thiazid diure­tikum kombinációjával szemben is előnyösebbnek bi­zo­nyult. Az én gyakorlatomban tehát egyértelműen előnyt élvez az A+C kombináció.

Engedje meg, hogy utolsó kérdésemmel kicsit visszakanyarodjak Afrikába – egészen pontosan Dél-Afriába, a futball világbajnokság helyszínére: figyelemmel kíséri az eseményeket?

Engem igazából a rögbi érdekel, de azért megnézek néhány mérkőzést, ha alkalmam adódik rá, főleg persze ahol Anglia is érdekelt. Azonban válogatottunk legutóbbi mérkőzése Algéria ellen óriási csalódást okozott.

Bízzunk benne, hogy a csapat túljut a nehézségeken, és visszaszerzi a szurkolók reményeit! Hadd kívánjak ehhez sok szerencsét, Önnek Professzor Úr pedig további sikereket. Köszönöm a beszélgetést.

Hozzászólások