A fejlett államok egyik legnagyobb egészségügyi és társadalma kihívása az elöregedő és sokszor multimorbid populáció problémáinak kezelése. Nem meglepő tehát, hogy rengeteg kutatás foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, amelyek az elmúlt évtizedben a vitaminhiány és az idősödés viszonyát is vizsgálták. Az adott vitamintól függően számos lehetséges oka lehet a B-vitamin-hiánynak: a nem megfelelő bevitel, a megnövekedett szükséglet, a felszívódási zavarok, a gyógyszer-tápanyag kölcsönhatások és egyéb tényezők, beleértve a genetikai rendellenességeket vagy kórállapotokat. Maga az öregedési folyamat is negatívan befolyásolhatja a B-vitaminok felszívódását, szállítását és anyagcseréjét, érthető módon az idősebbekre jellemző a megnövekedett szükséglet. Egy közel 30000 ezer, fejlett nyugati országokban élő idős körében, nemrégiben végzett vizsgálat azt találta, hogy az ajánlottnál alacsonyabb a B-vitaminok bevitele: például B₆-vitamin esetében a populáció 24-31%-a, míg riboflavin kapcsán 31-41%-a érintett, ami már komoly népegészségügyi aggodalomra ad okot. Becslések szerint az Egyesült Királyságban az idősek 9-12%-a tekinthető folsavhiányosnak, amelynek leggyakoribb oka az alacsony étrendi bevitel.

A tiamin (B₁-vitamin) a B-csoportba tartozó, vízben oldódó vitamin, amelyet 1926-ban izoláltak először. Mint minden vízben oldódó vitamin, gyorsan kiürül a vizelettel, nem halmozódik fel a szervezetben, és nincs toxikus hatása. Mindazonáltal szinte minden élő szervezetben a glükózanyagcsere nélkülözhetetlen kofaktora, a gerinceseknél pedig a neuronális és neuromuszkuláris transzmisszió modulátora. Kis mennyiségben gyakran kell felvenni a táplálékkal. A tiaminhiány súlyos, különösen az idegrendszerhez kapcsolódó rendellenességeket okoz (beriberi, Wernicke-Korsakoff-szindróma), amelyek egykor nagyon gyakoriak voltak a szegény, nem változatos táplálkozást folytató, teljes kiőrlésű gabonát, húst, hüvelyeseket és dióféléket nélkülöző táplálkozású embereknél. Az alkoholisták gyakran tiaminhiányosak, főként a krónikus alkoholfogyasztás bélrendszeri felszívódási mechanizmusokat károsító hatása miatt. Az alacsony tiaminszint gyakran cukorbetegséggel is összefüggésbe hozható. A közelmúltban a B₁-vitamin-hiány gyakoribb megjelenéséről számoltak be szívelégtelenségben. A szívelégtelenségben szenvedő betegek több ok miatt is hajlamosak a B₁-vitamin hiányra. A B₁-vitamin-bevitelük csökkenhet a splanchnikus pangás és a kachexia miatt. Ezenkívül a szívelégtelenség kezelésére gyakran alkalmazott diuretikumok fokozzák a B₁-vitamin vizelettel történő ürülését. Japán kutatók arról számoltak be, hogy a plazma BNP-koncentrációja, amely a szívelégtelenség érzékeny markere, szignifikáns fordított kapcsolatot mutatott a vér B₁-vitamin-szintjével, miután a különböző zavaró változókat korrigálták az intézeti körülmények között élő idősekre. A vér B₁-vitamin-szintje még alacsonyabb volt a diuretikumokat szedő alanyoknál.

A tiamin és a cukorbetegség közötti kapcsolatról szóló első jelentések az 1940-es évekből származnak. Néhány évvel később nyilvánvalóvá vált a tiaminhiány szerepe a diabéteszes neuropátiában, és néhány kísérleti tanulmányban elemezték a tiaminpótlás feltételezett hatásait. A tiaminnak és lipofil származékának, a benfotiaminnak a diabéteszes neuropátia kezelésében betöltött szerepével kapcsolatban csak a '90-es évek végén jött létre konszenzus. 1996-ból származnak az első bizonyítékok a tiamin jótékony hatásáról a diabéteszes szövődményekben szerepet játszó mikrovaszkuláris sejtekre: ettől kezdve számos in vitro és állatmodelleken alapuló közlemény foglalkozott e vitamin lehetséges alkalmazásával a diabéteszes mikroangiopátia ellensúlyozásában. Néhány emberen végzett kísérleti vizsgálat a tiamin adásának a diabéteszes nefropátiára gyakorolt kedvező hatásairól számolt be, de minden ígéretes bizonyíték ellenére a tiamin lehetséges szerepével a retinopátia kialakulásának vagy progressziójának ellensúlyozásában mindeddig nem foglalkoztak. Felmerül a kérdés, hogy tiamint vagy benfotiamint érdemes-e szednie a betegnek. A két hatóanyag direkt összehasonlítását végző tanulmány nem készült. Winkler és mtsai egy nemrég megjelent közleményükben összefoglalták a benfotiamin szerepét diabéteszes neuropátia kezelésében. A közleményben azt olvashatjuk, hogy a benfotiamin az allitiamin módosított változata. Zsíroldékony, szintetikus B₁-vitamin-származék, prodrog, biohasznosulása kedvezőbb a tiamin-hidrokloridénál. Farmakokinetikai vizsgálatok szerint orális bejuttatás esetén maximális plazmaszintje már a bevételét követő 30. percben kialakul. Az összefoglalóban megállapítják, hogy az áttekintett adatok meggyőzően szemléltetik a benfotiamin diabéteszes és alkoholos polyneuropathián túlmutató, sokoldalú klinikai hatékonyságát, a glükózanyagcsere és a sejtek energiatermelő folyamatainak befolyásolásával az idegkárosodások mérséklésében/megszüntetésében, valamint a neuroregenerációban betöltött szerepét.

A B₆-vitamint és a riboflavint időseknél nem vizsgálták széles körben. Három nagy, lakossági felmérésből is az derült ki, hogy a B₆-vitamin-hiány az idősek körében magas:

• Survey in Europe Nutrition and the Elderly, a Concerted Action, SENECA; 23%,
• National Diet and Nutrition survey; NDNS; 11-27%,
• (National Health and Nutrition Examination Survey, NHANES; 15-23% férfiak, 14-49% idősek). Ezt az idősebb korban jelentkező hiányt a nem megfelelő táplálékkal történő bevitel helyett a megnövekedett igényeknek tulajdonították, amelyek a csökkent felszívódásból, fokozott katabolizmusból és károsodott foszforilációból adódnak.

A riboflavinhiány elsősorban a nem megfelelő étrendi bevitel miatt alakulhat ki, elsősorban azoknál, akik nem fogyasztanak tejtermékeket vagy dúsított élelmiszereket. A riboflavin magas prevalenciája elsősorban a fejlődő világra jellemző; kevésbé ismert azonban, hogy friss vizsgálatok arra utalnak, hogy az optimálistól eltérő állapot a fejlett országokban is nyilvánvaló. Miközben az ajánlott napi dózis bevitele megfelelő lehet az idősek akár 39 százalékánál, az általános populáció 20 százalékánál fordulhat elő hiányállapot.

B₁₂-vitamin-hiányt okozó kórállapotok: malabszorpció, anaemia perniciosa, krónikus alkoholizmus, hasnyálmirigy-elégtelenség, coeliakia, gastrectomia, vékonybél- (elsősorban terminalis ileum)műtét utáni állapot és IBD. A B₁₂-vitamin-hiány világszerte nagy gyakorisággal fordul elő az idősek körében. Számos lakossági felmérés is különböző mértékű B₁₂-vitamin-ellátottságot állapított meg az idősek körében: az Egyesült Királyságban (5-20%- hiány), az USA-ban (6% hiány, >20%-os határérték), Kanada (5% hiány), Új-Zéland (12% hiány, 28% határérték) és Finnországban (6% hiány és 32% határérték). Az eltérés a prevalenciában részben az alkalmazott diagnosztikai kritériumokkal magyarázható, a különböző tanulmányok eltérő biomarkereket és határértékeket használtak. Az anaemia perniciósa (vészes vérszegénység), a B₁₂-vitamin-hiány klasszikus formája, a feltételezések szerint az idősebbeknél a hiányállapotok mindössze 1-2%-át teszi ki. A B₁₂-vitamin-státusz fenntartása az időseknél nemcsak a megfelelő B₁₂-vitamin-ellátottságtól (táplálékbevitel), hanem - ami még fontosabb - a vitamin normális felszívódásától, a gyomor-bél traktus normális működésétől (intrinsic faktor), a gyomorsav-szekréciótól és számos szállító mechanizmustól függ. A felszívódási zavarok között első helyen az atrófiás gastritist érdemes megemlíteni, ami az idősek akár 30%-át is érinti, ilyenkor csökken a sav- és intrinsic faktor termelés, ami végeredményben a B₁₂-vitamin felszívódásának csökkenéséhez vezet.

Általános egyetértés van abban, hogy a gyomorsavcsökkentő gyógyszerek, beleértve a protonpumpa-gátlókat (PPI) és a H2-receptor-antagonistákat (H2RA), valamint a cukorbetegség kezelésében használt gyógyszer, a metformin tartós alkalmazását, csökkentheti a keringő B₁₂-vitamin koncentrációját. Bizonyított, hogy ezek a gyógyszerek akár 4,5-szeresre emelik a B₁₂-vitamin-hiány kockázatát. Az e gyógyszerek által kiváltott szérum B-vitamin szint-csökkenés klinikai jelentőségét illetően határozottan kisebb az egyetértés. A témával kapcsolatban több aktuális tanulmány, köztük szisztematikus elemzés és metaanalízis is készült, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a gyógyszerek növelik a B₁₂-vitamin-hiány kockázatát. Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság által készített 2017-es szakértői anyag azonban arra a következtetésre jutott, hogy "A hosszú távú PPI-használóknak nem szabad rutinszerűen megemelniük (...) a B₁₂-vitamin bevitelét (...) az ajánlott étrendi bevitel fölé". Jelenleg szintén konszenzus van abban, hogy a metformin csökkentheti a B12-vitamin-szintet, akár B₁₂-vitamin-hiányt eredményezhet, valószínűleg azzal, hogy megzavarja a kalciumfüggő membránfolyamatokat a terminális ileumban, ami a a B₁₂-vitamin-intrinsic faktor komplex felszívódáshoz szükséges. Hogy ez végeredményben sejtszinten is okozhat-e B₁₂-vitamin-hiányt, továbbra is ellentmondásos.

Felhasznált irodalom:

Beltramo E, Mazzeo A, Porta M. Thiamine and diabetes: back to the future? Acta Diabetol. 2021 Nov;58[11]:1433-1439. doi: 10.1007/s00592-021-01752-4. Epub 2021 Jun 5. PMID: 34091762; PMCID: PMC8505293.
Langan R.C, Goodbred A.J. Vitamin B12 Deficiency: Recognition and Management, American Family Physician, September 15, 2017 Volume 96, Number 6
Miller JW. Proton Pump Inhibitors, H2-Receptor Antagonists, Metformin, and Vitamin B-12 Deficiency: Clinical Implications. Adv Nutr. 2018 Jul 1;9[4]:511S-518S. doi: 10.1093/advances/nmy023. PMID: 30032223; PMCID: PMC6054240.
Porter K, Hoey L, Hughes CF, Ward M, McNulty H. Causes, Consequences and Public Health Implications of Low B-Vitamin Status in Ageing. Nutrients. 2016 Nov 16;8[11]:725. doi: 10.3390/nu8110725. PMID: 27854316; PMCID: PMC5133110.
Tanaka K, Ao M, Kuwabara A. Insufficiency of B vitamins with its possible clinical implications. J Clin Biochem Nutr. 2020 Jul;67[1]:19-25. doi: 10.3164/jcbn.20-56. Epub 2020 Jun 9. PMID: 32801464; PMCID: PMC7417807.
Winkler G. Keresztes K., Jermendy Gy., Kempler P. Benfotiamin a diabeteses neuropathia kezelésében DIABETOLOGIA HUNGARICA 29 (№2) 69–77. 2021. június DOI: 10.24121/dh.2021.6

A közlemény megjelenését a G.L. Pharma Magyarország Kft. támogatta.
A közleményben szereplő adatok és információk a szerző(k) nézeteit tükrözik. Bámely említett termék alkalmazásakor az érvényes alkalmazási előirat az irányadó.

Lezárási kód: 2023-070. Lezárási dátum: 2023.10.05.

Hozzászólások