Világszerte a leggyakoribb betegségek közé tartozik a vérszegénység: Négy emberből egy vérszegény. Az anémia különösen a fejlődésben lévő gyermekeket és a fogamzóképes korú nőket veszélyeztetni. A vérszegénység számos okra vezethető vissza, azonban hátterében leggyakrabban a vashiány áll. A vasbevitel nem csak a vérszegénység elkerülése miatt fontos, hiszen a vas a szervezetünkben számos folyamatban nélkülözhetetlen. A vas a periódusos rendszer 26. eleme. Földünkön, a természetben elemi állapotban nem fordul elő, kötött formában viszont számos helyen találkozhatunk vele. Az emberi szervezetben is kötött, fehérjéhez kötött formában alkotja az oxigénszállítás legfontosabb molekuláját.

A vérszegénység tünetei mindenki számára ismertek. A fáradékonysággal, gyengeséggel, fejfájással, ingerlékenységgel, de még a sápadtsággal is gyakran találkozunk. A vérszegénységet nem elég a tünetek alapján igazolni, laborvizsgálatra van szükség. A laboreredmények elemzésekor a hemoglobin értéke nőknél 120 g/l alatt, férfiaknál 140 g/l alatt utal anémiára, a hematokrit-érték pedig nőknél 35% alatt, férfiaknál 45% alatt jelent anémiát. A hemoglobin vastartalmú fehérjemolekula, ún. metalloprotein, a vörösvértestek alkotóeleme, legfontosabb feladata az oxigén szállítása a szervezetben. A hematokrit pedig azt mutatja meg, hogy a vér egy egységének hány százalékát töltik ki a vörösvértestek. A hemoglobin és így a vörösvértestek felépítéséhez is elengedhetetlen a vas. Nem meglepő tehát, hogy a vérszegénység hátterében az esetek felében vashiány áll.

A vérszegénységhez hasonló tüneteket okoz a vashiány is. Vashiány esetén különösen a sápadtság és a terhelhetőség csökkenése, a fáradékonyság a legszembetűnőbb. A vashiány és a vérszegénység szempontjából megkülönböztetünk rizikócsoportokat. A vashiány és a vérszegénység mögött fiziológiás, élettani állapotok is meghúzódhatnak. Ilyen például a várandósok csoportja, a reproduktív életszakaszban járó nők és a gyermekek is. A veszélyeztetett csoportok közül a leggyakoribbak a következők: a vegetáriánus, vegán étrenden lévők, a cöliákiás páciensek, a dializált betegek, a gasztrointesztinális fertőzésekben, pl Helicobacter pylori fertőzésben vagy bélférgesség szenvedők, azok a páciensek akiknek operációja volt az elmúlt hetekben, felszívódási zavarban szenvedők és azok, akiknek autoimmun vagy más krónikus betegsége van. Ugyanakkor a vashiány oka legtöbbször mégsem a rizikócsoportba tartozásban, hanem a csökkent bevitelben keresendő.

A vasháztartás szabályozásában számos faktor és fehérje játszik szerepet. Ezek közül a transzferrin, a transzferrin-receptor, a ferritin és a hepcidin kiemelt jelentőségű. A transzferrin a vas legfontosabb szállítója. Egy- vagy kétionos formájú vasat tud kötni, így szállítja a vérplazmában a vasat a felvevő szervekhez, szövetekhez. A transzferrin a májban keletkezik; termelését nagyrészt a szükséges vas mennyisége, vagyis a vashiány súlyossága határozza meg: vashiány esetén a szintje megnő. A transzferrin-receptor szintén egy fehérje típusú molekula, ami a sejtek membránjában helyezkedik el, és kulcsszerepet játszik a sejtek vasfelvételében. Egy transzferrin-receptor két vasszállító transzferrint tud megkötni. A transzferrin-receptorok sűrűsége a sejtmembránban függ a sejt típusától; például a méhlepény sejtjeinek membránjában az átlagosnál több transzferrinreceptor található. Amennyiben a transzferrin-receptorhoz nem kapcsolódik a transzferrin-molekula, a receptor a sejtmembránból a keringésbe kerül; ez vashiány esetén történik meg.

A ferritin szintén egy fehérje típusú molekula, és a vas raktározásáért felelős a sejtekben. Ennek megfelelően szintje vastöbbletben magas, vashiányban pedig alacsony. A hepcidin a vasháztartást szabályozó fehérjék közül az egyik legfrissebben felfedezett. A hepcidin szintén a fehérjék közé tartozik, nagyrészben a máj állítja elő. A hepcidin a vasfelszívódás gátlásában és a vasat raktározó sejtekből a vasfelszabadítás gátlásában tölt be fontos szerepet. Ebből következik tehát, hogy ha a bevitt vasra a szervezetnek nincs szüksége, akkor fel sem szívódik. A vasháztartás szabályozásában részt vevő legfontosabb fehérjék változásait vashiány esetén a mellékelt táblázat mutatja.

Mint ahogy a vérszegénység is lehet tünetmentes, úgy a vashiányt sem a tünetek alapján diagnosztizáljuk. A vasháztartás meghatározó fehérjéi közül a rutin laborvizsgálatok egyiket sem tartalmazzák. A szérumból meghatározott vasszint viszont gyakran része a rutin laborvizsgálatoknak, azonban értéke nem diagnosztikus. A vizsgálatot megelőzően elfogyasztott ételek, italok vastartalma és az étrendkiegészítők és gyógyszerek útján bevitt vas befolyásolja az eredményt. Ahhoz, hogy a vashiány állapotát felmérjük, a hazánkban a legtöbb helyen elérhető két paraméter, a transzferrin és ferritin vizsgálatára van szükség. A transzferrin-receptor meghatározása adja a legpontosabb szintet, ennek ellenére ez rutinszerűen kevés helyen érhető el egyelőre Magyarországon. A transzferrin és a ferritin koncentrációja ellentétesen változik: Vashiány esetén a transzferrin szintje emelkedett lesz, míg a ferritin szintje vashiány esetén csökken.

Ismert tény, hogy a szervezetet megtámadó kórokozóknak is vasra van szüksége, talán ebből fakad a néhány évvel ezelőtt még érvényes általános felfogás, hogy fertőzéskor nem szabad vasat szedni. Ezzel kapcsolatos álláspontját a tudomány megváltoztatta, az újabb kutatások eredményeiből látjuk, hogy ez a felfogás nem állja meg a helyét, hiszen az immunrendszer működéséhez vasra van szükség. Elhúzódó krónikus betegségek esetén az immunrendszer hosszú ideig aktív, ilyenkor a szükséges vasata vörösvértestek képződésétől is elvonja. Fontos tehát, hogy betegségek ideje alatt ne függesszük fel a rutinszerűen szedett vaskészítmény szedését.

A vashiányt és vashiányos vérszegénységet vaspótlással kerülhetjük el. Vastartalom szempontjából kiemelt jelentőségű a marhahús, a sertéshús, a máj, a tofu, a lencse és a spenót. Azonban a kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy még napjainkban is a fogamzóképes korú nők harmadának nem megfelelően feltöltött a vasraktára, és vaspótló készítményekre van szüksége. A forgalomban kapható vaspótló készítmények közül léteznek szájon át alkalmazható és vénás készítmények is. Mindkét típusú készítmény alkalmas arra, hogy a vasraktárakat feltöltsük. A vénás készítmények hatásukat gyorsabban fejtik ki, de csak orvosi felügyelet mellett használhatók. A szájon át szedhető készítményeknek pedig több típusa is létezik, aszerint hogy milyen formában, mihez kötve tartalmazzák a vasat.

A dózisnál figyelembe kell venni, hogy a túl kevés vas nem fejti ki a kellő hatást, a túl sok viszont problémát okozhat. Ugyanis a szükséges mennyiség felszívódása után a fölösleg a bélrendszerben marad, hasi panaszokat és székrekedést okozhat. A gasztrointesztinális panaszok elkerülése, a felszívódás és a hasznosulás maximalizálásának érdekében javasolt a vaskészítmények szedése között időt hagyni, a készítményt nem minden nap bevenni. A kutatási eredmények között nincs egyetértés: bizonyos ajánlások szerint minden második napon kell a vasat szedni, más kutatási eredmények szerint a szedési időpontok között 48 óra teljen el. Általánosságban elmondható, hogy a hem-vas szívódik fel legjobban. A kávé, a tea és a tej gátolja a felszívódást, míg a C-vitamin fokozza. Az ideális dózis a szájon át szedhető készítményekből 60 mg. A legújabb kutatások szerint a fent említett hepcidin szabályozó fehérje koncentrációja a szervezetben nem állandó, a nap folyamán szintje emelkedik, ezért a szükséges vasdózist reggel, egy adagban érdemes bevenni.

A legjobb hasznosulásához ennek megfelelően a vastablettát C-vitamin tartalmú gyümölcslével, minden harmadik napon reggel kell bevenni a vashiány és így a vashiányos vérszegénység elkerüléséhez.

Hozzászólások