A gya­kor­ló or­vos azon­ban el­ve­szik ab­ban az in­for­má­ció­ára­dat­ban, ami ma­nap­ság nap mint nap éri. Szük­ség van olyan ös­­sze­fog­la­ló írá­sok­ra – mint ez a könyv is – amely se­gít az el­iga­zo­dás­ban. A könyv szer­zői ki­me­rí­tő mó­don, fan­tasz­ti­kus ala­pos­ság­gal és pre­ci­zi­tás­sal dol­goz­ták fel ezt a ha­tal­mas anya­got. Az aritmológia az a te­rü­let, ahol az el­múlt húsz év­ben na­gyon sok kli­ni­kai vizs­gá­lat tör­tént. En­nek is meg­van a ma­gya­rá­za­ta, hi­szen a ha­lá­lo­zás­ban, fő­leg a hir­te­len ha­lál­ban a rit­mus­za­var­nak van ki­emelt fon­tos­sá­ga. A má­sik ok, hogy szin­te min­den­ki­nek van az éle­té­ben olyan rit­mus­za­va­ra, amely pa­na­szo­kat okoz és az élet­mi­nő­sé­gét ront­ja. Szük­ség le­het olyan an­ti­arit­miás gyógy­szer adá­sá­ra, amely a tü­ne­te­ket csök­ken­ti. Ha nem a nagy gyógy­szer­vizs­gá­la­tok ko­rát él­nénk, ak­kor még min­dig foly­tat­nánk azok­nak a gyógy­sze­rek­nek az adá­sát, ame­lyek a mai tu­dá­sunk sze­rint nem biz­ton­sá­go­sak.
A könyv öt fe­je­ze­tet tar­tal­maz, min­den fon­tos te­rü­le­tet érint. Kü­lön ki­eme­len­dő az új nem gyógy­sze­res ke­ze­lé­si el­já­rá­sok (abláció, pace­ma­ker, ICD, re­szink­ronizáció) rész­le­tes is­mer­te­té­se. Az ol­va­só nap­ra­kész in­for­má­ci­ók­hoz jut a könyv el­ol­va­sá­sá­val. Az ol­va­sás so­rán az em­ber úgy ér­zi, hogy itt nem­csak a study-k egy­más utá­ni is­mer­te­té­se zaj­lik, ha­nem egy rész­le­tes, sok­szor rész­le­tes patome­cha­nizmust, gyógy­szer­ha­tást tag­la­ló, két­sé­ge­ket, a nap­ja­ink gyöt­rel­me­it, dön­té­si ne­héz­sé­ge­it is tár­gya­ló ol­vas­mány ré­sze­sé­vé vá­lik. Ha egy kis kri­ti­kát is meg sza­bad fo­gal­maz­ni, ak­kor az pon­to­san eb­ből adó­dik. Ta­gol­tabb, ki­eme­lé­se­ket tar­tal­ma­zó fe­je­ze­tek az ol­va­só szá­má­ra kön­­nyebb tá­jé­ko­zó­dást nyúj­ta­ná­nak. Ta­lán sze­ren­csé­sebb lett vol­na a könyv ele­jén az anti­arit­mi­ás gyógy­sze­re­ket kü­lön tár­gyal­ni, mert így az ol­va­só a gyógy­sze­rek cso­por­to­sí­tá­sá­val csak a 203. ol­da­lon ta­lál­ko­zik elő­ször, ho­lott ad­dig is sok­szor ke­rül em­lí­tés­re a sze­rek cso­port­be­osz­tá­sa. A kli­ni­kai ta­nul­má­nyok lis­tá­ja na­gyon hasz­nos, sze­ren­csés lett vol­na a ta­nul­mány ne­ve mel­lé az ol­dal­szá­mot is fel­tün­tet­ni.
Egy re­cen­zi­ót író­nak az a fel­ada­ta, hogy az adott könyv­ről a be­nyo­má­sa­it őszin­tén el­mond­ja. A kri­ti­kus meg­jegy­zé­sek a mun­ka lé­nye­gét és je­len­tő­sé­gét nem be­fo­lyá­sol­ják. Na­gyon ér­té­kes könyv­ről van szó, ami az aritmológusok és a rit­mus­za­va­rok­ban nem já­ra­tos or­vo­sok szá­má­ra is hasz­nos, mert se­gí­ti őket a be­teg­ágy mel­let­ti el­iga­zo­dás­ban. Az „evidence based” me­di­ci­na ko­rá­ban se fe­led­kez­zünk meg ar­ról, hogy a dön­té­se­ket min­dig egyé­ni­leg, a bi­zo­nyí­té­kok és a ta­pasz­ta­la­to­kon ala­pu­ló gyó­gyí­tás együt­tes al­kal­ma­zá­sá­val kell meg­hoz­nunk.
 

Hozzászólások